Hi! How are you doin'?
Folyamatosan ezt hallom mindenkitől és mi is meg lettünk kérve, hogy használjuk ezt a remek szófordulatot, nade ugorjunk vissza az elejére.
Vasárnap reggel taxiba pattantam és kimentem a Ferihegy 2A-ra, ahonnan a Lufthansa volt olyan szíves és elvitt Frankfurtba, majd onnan egy szép nagy géppel (Airbius A340-300) tovább Dallasba, igaz ugyan, hogy nem a megszokott útvonalon. Az oka egészen egyszerű: az izlandi hamu elég nagy területet lefed Európa nyugat-délnyugati részén, így észak felé kerültünk, és mivel minden tengerentúli járat egyetlen légifolyosóra volt irányítva elég komoly dugó alakult ki, ennek következtében eleve 2-3 órás késéssel tudtunk csak felszállni. Maga az út is hosszabb volt 2 órával, mert nem akármilyen kerülőt tettünk, felmentünk egy darabon a norvég partok mentén, északról megkerültük Izlandot, majd Grönland felett elhaladva rákanyarodtunk Kanadára és úgy irány Dallas.
Autóbérlés, gyors visszaszokás automata sebváltóra, irány a szálloda. De hoppá, az előttünk menő még átment egy zöldön, mi már pirosat kaptunk, elvesztettük egymást, ebben a pillanatban leszakadt egy iszonyatos eső, látási távolság mimnimalizálva, a GPS-ről kiderült, hogy nem működik, térképünk nincs... Majdnem egy óránkba telt, mire megtaláltuk a szállót, teszem hozzá, elvileg kb. 15 perces útnak kellett volan lennie. Nagyon nem lőttünk mellé, mert 3 embert kérdeztünk meg, mindegyik azt mondta, hogy kb. öt percre van, végül a 3. felajánlotta, hogy elkísér minket, úgyhogy este 11kor sikerült bejelentkeznem a szállodába és 41 óra ébrenlét után (a repülőn nem igazán ment az alvás) eldőltem, mint egy hulla.
Álltólag Texas állam mottója a barátságosság, amiben lehet valami, mert tényleg mindenki mosolyog, köszön, akkor is ha nem ismer.
Délután kicsit kiszabadultunk a városba, illetve valami hatalmas bevásárlóközpontba, a belvárosba holnap megyünk várhatóan. Tényleg óriási volt az az épület, kb a budaörsi Auchant szorozzátok fel 10-12-vel. Everything is bigger in Texas, tartja a mondás, lássuk be, van alapja.
Bárki megmondhatja rólam, hogy nem vagyok egy autómániás, de itt azért van mit nézni. Csudaszép járgányok suhannak a flaszteron, ami szintén nem az általunk megszokott, sokkal világosabb színű, mint a hazai, viszont minőségre egyáltalán nem jobb , rettenetesen göröngyös, a lengéscsillaptó folyamatosan dolgozik.
Este lazításképpen elmentünk egy steakhouseba, grillezett csirkemellett ettem steakkrumplival és kókuszba forgatott rántott rákollót. Ajánlom mindenki figyelmébe. Finom sörük van, elég keserű, viszont nem igazán szénsavas, de rendben van, jól csúszik.

Képeket majd csak későb tudok felrakni, mert most már elég késő van és nem állok neki a 3 megás képeket átkonvertálgatni kisebbe, de lesznek, ígérem.
Folyt. köv.

(Amúgy Texas az egyetlen állam, amelyiknek a zászlaja egyforma magasan lehet a nemzeti lobogóval, mert régen Texas önálló ország volt, és kérésre csatlakozott az USA alakuló szövetségéhez. Amúgy máig nagy a haverság Mexikóval, ez sok helyen látszik.)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.