Vörös, régről ismerős
csók fagy az arcomra,
A bőröm kapaszkodik még belé,
Amaz már menni készül.

A lány ki adta távolodik,
Zsebkendőt lenget búcsúzó keze,
Melyből hullik a közös napok
Minden foszló perce.
Egyszer még visszanéz,
Mosoly cseppen a homokba.

Rothadó csókokat hagy maga után
Én adtam neki milliószám,
És most mint tarka kígyó hagyja el
Fakuló, büszke bőrét.
A színeket felveszem, elteszem.

Kövessem-e?
Még áll rezzent testem,
Miközben a negyedik pohárért kiált
Fejét tenyerébe rejtve a szívem.
Csatlakozom hozzá.

A lelkem nem tágít
Velem poharazik majd ásít.
Csendesedik a fegyverzörgés
A holtpontról előrelendül a harc;
Noha csak emlék, babám
Mégis a legszebb maradsz.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.