28-as villamos, Sörgyár megállóhely, Budapest, nyárelő, egy átlagos csütörtök, este fél 11. Pár perc várakozás, a sárga fémdoboz begördül. Felszállok. Átlagos éjszakai arcok, páran alszanak, páran még próbálják legyőzni a bor gőzét. A bor nyer. 15 megálló hazáig, néptelen, kivilágítatlan környékek, az ember ehhez is hozzászokik. Egy fazon ül le mögém a sorok közötti folyosó túloldalán. Magyaráz. Italmérésből jöhet.
...a jogászok. Anyám is mondta. Hogy a jogászok...
A villamos megállóhoz ér.
Az előtte lévő ülésre pár fehér lapot dob, majd elkezd rajzolni.
...nem rossz, de meg kellene olajozni. A hangszálait...
...Mehetünk!...(felzúg a csengő, ajtócsukódás, indulunk)
Rajzol tovább, egyelőre nem derül ki mi lesz belőle.
...ügyvédek? haha. Ciceró. Ő tudja...
Nem szakadt; fiatalos sportcipő, farmer, divatos ing, svájcisapka. Passzol.
...viszont az Örömóda. Az szól, az szép...
50 lehet. Beesett arc, majdnem hátközépig érő, hullámos, szőke haj.
...a jogászok, maga jogász? (Felém bök a ceruzájával, fejemmel intek: nem)
Újabb megálló. Utascsere.
...nem verekszem most. Most rajzolok...Mehetünk!
A villamos engedelmeskedik.
Feláll, előrébb megy, leül egy csendes szakmunkás mellé.
...Te kiben hiszel? Én magamban hiszek, te kiben hiszel?....
Kezet fognak, most látják egymást először.
...Iszunk egy sört?...
...Hol?...így a szaki.
...Mindjárt, meddig mész?...
...Teleki tér...
...Jó, meghívlak, van pénzem...(barátságosan összeütik az öklüket)
Új papír, elkezdi rajzolni frissen szerzett barátját.
Végül eljönnek a Blaháig, sör ott is van.
Megszólít. Mosolygok, kezet fogunk.
...Jogász vagy?...
...Nem...
...De én ismerlek, mindenkit megismerek, te intelligens vagy. Látom a szemedben...(2 arasznyira az arcomtól)
...Igyekszem...
Visszafordul az új cimborájához.
...Tudod kinek dolgozik az idő? A művészeknek...
...Jó éjszakát! Igyatok egyet a nevemben is...mondom.
...Ha Prágában jársz, akkor a Martin pincében egy sörre meghívlak. Bemész, baloldalt az első box. Prága. Ne felejtsd!...
Biccentek, újra elköszönök, ők is intenek.
...gyere kaktusz, iszunk egy sört...kísér hazáig az utolsó mondat.

Valamiért azt gondolom, hogy minden szavát elhinném, ha elmesélné az életét.
Majd egyszer. Prágában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.